Szemben más társ- vagy haszonállat fajjal a kutya esetében a meddőség jelensége azért nagyon komoly probléma a tenyésztő számára, mert a szukánál csak kb. 4-6 havonta van lehetőség az újabb fedeztetésre.
A meddőség diagnosztikája és kezelése ebből fakadóan szintén nem könnyű feladat, hiszen számos elváltozás vizsgálatára csak a tüzelési ciklus alatt van lehetőség. A szakmailag korrekt meddőség-diagnosztikai protokoll szerteágazó, logikailag egymásra épülő vizsgálati panelekből áll.
Ezért ne várjunk egy vizsgálat után azonnali pontos, oktani diagnózist! Érdemes ezekkel a problémákkal szakklinikánkat felkeresni, hiszen az itt dolgozó szakemberek a nagyobb, koncentrálódó esetszám miatt komolyabb tapasztalattal bírnak.
A szukák meddőségének lehetséges okait általában genetikai, hormonális, fertőző és újabban immunológiai eredetűre is visszavezetik.
A genetikai okok hátterében a beltenyésztettség illetve az erősen küllemi szempontok alapján működő tenyésztői szelekciós munka áll. Az erős vonaltenyésztés eredményezi a rokonsági fok növekedését és ezzel együtt a szaporodásbiológiai funkciók egyre súlyosabb zavarát.
Egyes vérvonalak továbbvihetnek csökkent petefészek aktivitást vagy kis hereméretet, de morfológiai zavarok előfordulását is, mint pl. a hüvelyelőesésre való hajlam.
Komolyabb esetben anatómiai elváltozások is előfordulhatnak, mint pl. a hüvelytornáci-hasadék vagy a hermafroditizmus.
A hormonális hátterű fogamzási zavarok egy része ma már jól diagnosztizálható és viszonylag eredményesen orvosolható.
Az átlagos időpontnál (ciklus 10-14. napja) korábban vagy későbben jelentkező petesejtleválás ciklusdiagnosztikával (hüvely- és kenetvizsgálat, valamint progeszteron-szint mérés) felderíthető és megfelelő időpontú fedeztetéssel orvosolható. Egyre gyakrabban találkozunk a praxisban olyan esetekkel, amikor a szuka egy vagy két esetleg több, petesejt leválással nem járó (anovulációs) ciklust produkál. Ezek egy részének hátterében a pajzsmirigy csökkent működése áll (hypothyreosis). Ez utóbbi betegség vérvizsgálattal megbízhatóan diagnosztizálható és megfelelő kiegészítő hormon (tablettás kezelés) adagolással a betegek nagy aránya fertilissé válik.
Vannak azonban olyan esetek is, amikor a normális tüzelés elmaradása mögött átcsoportosítás, a szukák rangsorának megváltozása, évszaki hatások állhatnak, melyek befolyásolták a petefészek normális biológiai ritmusát. Ilyenkor lehetőség van a petesejtérés ill. leválás gyógyszeres támogatására és fertilis tüzelés kiváltására. Ha nem fedeztettük szukánkat, akkor a tüzeléseket követő esetleges álvemhesség jelentkezése jó jelzője lehet annak, hogy a tüzelés ovulációval járt és feltehetően fertilis volt.
Számos esetben a fogamzási zavar hátterében a túlságosan gyakori ivarzások állnak (3.5 – 4 havonta ismétlődő), melyek egy része lehet teljes (ovulációval járó) másik részük anovulációs ciklus. Ezek valószínűleg azáltal okoznak meddőséget, mert a tüzelések közötti túl rövid időszakok nem elegendőek a méh nyálkahártya regenerálódására. Gyakorlati tapasztalataink szerint, ha bizonyos módszerekkel megnöveljük a két tüzelés közötti nyugalmi időszakot, akkor esélyünk van egy fogamzóképes tüzelés kiváltására.
Természetesen a fedeztetés optimális időpontjának megválasztásához nem nélkülözhetjük a korrekt progeszteron-szint méréssel egybekötött ovuláció diagnosztikát. Bizonyos esetekben javasolható a vemhesség alatt is a vemhességet hormonálisan fenntartó progeszteron szintnek a mérése egy-egy alkalommal, hogy megelőzhető legyen az elégtelen saját hormontermelésből eredő magzatfelszívódás, vetélés.
Kiemelendő az a megfigyelés, hogy a kor előrehaladtával a szukák két tüzelése közötti időtartam növekszik, és csökken a születő alomszám is. Tíz év körüli egyedeknél előfordulhatnak elhúzódó vérzési periódusok, abnormálisan hosszú receptív időszakkal, vagyis amikor a szuka elfogadja a kan „közeledését”. Ilyenkor felmerülhet az esetleges elhúzódó tüzelés vagy méhgyulladás gyanúja is. Ezek az esetek eredményesen kezelhetőek bizonyos hormonkészítményekkel vagy súlyos esetben műtéti úton.